Mit is jelent a hallás?

„A fülbe érkező hangok a hallási észleléshez vezető eseménysorozatot indítanak el. A hang rugalmas közegben terjedő mechanikai hullám, a molekulák rezgése. A rezgéseket fülünk fogja fel, a belső fül szőrsejtjei segítségével ezek az agy számára feldolgozható idegi történéssé alakulnak át. A hangok hangossága a hangerőre, pontosabban a hangnyomásra vonatkozó szubjektív benyomásunk. A hangmagasság észlelése a rezgési frekvenciától függ, az idegi feldolgozás frekvencia-szelektív sávokban történik.”

Önnek is ezt jelenti?

Nem inkább szeretteink hangját, kimondott gondolatainak, érzéseinek megértését? Esetleg Beethoven zenéjét, a természet hangjait? Vagy a félreértések forrását, az információkat,  
melyekről lemarad?

A társadalom, a család és a közösség szerepe

A hallásveszteség tekinthető népbetegségnek, hiszen a statisztikai adatok szerint a világon minden tizedik ember valamilyen hallásveszteség-formával él együtt. Ezzel szemben a társadalom a probléma súlyát elbagatellizálja, és a nagyothallók helyzetét tévesen ítéli meg. Ennek okai a régmúltra tekintenek vissza; a hallásproblémákkal küzdőket értelmi gondokkal párosították, pedig egyszerűen csak információ-áramlási hiányosságból fakadt a tájékozatlanság. Hányszor elhangzik: Süket vagy? - és ekkor nem a hallásállapotra kérdezünk rá, hanem az értelmi képességre. Ugyanakkor kizárólag a környezet segíthet az érintetnek a helyzetfelismerésében. Az esetek nagy részében a romlás olyan lassan, fokozatosan következik be, hogy mint az érintet, mint a környezet „alkalmazkodik” hozzá, azaz minden egyre hangosabbá válik. A döntő pillanat, a szakemberhez fordulás, nehéz lépésének megtételéhez is támogatásra van szüksége. A helyzet felismerésével együtt járó, lelki tényezők feldolgozásában is nagy szerepe lehet a családnak.